Ügyfeleinkkel beszélgetve – különösen a vállalkozásukat nemrég elindító webáruház-tulajdonosok esetében – gyakran tapasztaljuk, hogy sok a bizonytalanság a szállítási paritásoknak is nevezett Incoterms-feltételek körül. Pedig ezeket még azelőtt tisztázni kell, hogy egy beszállítótól árut importálnánk.
Ha a kereskedő túlzottan megbízik a beszállítóban, és a feltételek kiválasztását a következmények ismerete nélkül ráhagyja, abból könnyen problémák, váratlan importköltségek, illetve a szállítás közben megsérült áruk miatti viták adódhatnak. Különösen veszélyeztetettek azok, akik most kezdenek Kínából importálni, és még nem ismerik az Alibaba, az AliExpress vagy más platformok beszállítóit.
Ezért most részletesen, gyakorlati példákkal mutatjuk be az áruimport négy leggyakoribb szállítási feltételét, függetlenül attól, hogy légi vagy tengeri fuvarozásról van szó.
A cikk végén egy rejtett problémát is bemutatunk, amelyről kevesen beszélnek, mégis egyre több szlovén kereskedőt érint a Kínából történő import során. Egyes vállalkozásoknál ez már az értékesítés megkezdése előtt teljesen váratlanul veszélybe sodorhatja az üzletet.
Mik azok az Incoterms-feltételek, és mit jelent a szállítási paritás?
A fenti ábra azt szemlélteti, mire számíthatsz az egyes feltételek kiválasztásakor. Röviden: első pillantásra az EXW szerinti áruvásárlás a legolcsóbb, de ebben az esetben neked kell megszervezned a termék átvételét a beszállítónál, az egész szállítást, a vámkezelést és a szlovéniai címedre történő végső kézbesítést. Ha útközben probléma merül fel, többnyire neked kell kiderítened, ki a felelős.
A másik véglet a vevő számára általában legdrágább DDP: ennek keretében az eladó vállalja a teljes szállítást, az összes vámot, adót és egyéb illetéket, valamint a megadott címre történő kézbesítést. A megállapodás szerinti, előre kifizetett összegnek tehát a vevő végső költségét kell jelentenie. Ugyanakkor ezzel a feltétellel kapcsolatban is jelentkezett egy probléma, amelyet az utóbbi időben egyes – főleg kínai – beszállítók kihasználhatnak. Erről a cikk végén részletesen írunk.
Az Incoterms az International Commercial Terms, vagyis a nemzetközi kereskedelmi feltételek rövidítése. Ezeket a világszerte alkalmazott szabályokat a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) adja ki. Az adásvételi ügyletekben meghatározzák az eladó és a vevő felelősségét és kötelezettségeit: megmutatják, ki milyen költséget, kockázatot és feladatot visel, így csökkentik a félreértések és viták esélyét. Az alábbiakban négy fontos feltételt ismertetünk: EXW, DAP, DDP és FOB.
EXW feltétel
EXW – Ex Works (gyártelepi átadás)
Az EXW biztosítja a legkevesebb kötelezettséget az eladó számára. Ennek értelmében az eladó feladata csupán az, hogy az árut a saját telephelyén vagy egy másik megjelölt helyszínen a vevő rendelkezésére bocsássa. A vevő szervezi és fizeti az áru elszállítását, a fel- és lerakodást, a vámkezelést és a biztosítást az eladó telephelyétől egészen a végső célállomásig.
Az EXW részletesen a következőket jelenti:
- Az eladónak elő kell készítenie az árut az átvételre, és értesítenie kell a vevőt, ha az készen áll.
- A vevő saját maga szervezi és fizeti a szállítást, a rakodást és minden kapcsolódó költséget.
- A vevő viseli a szállítással járó kockázatokat, valamint gondoskodik az exporthoz és importhoz szükséges engedélyekről, jogosultságokról és dokumentumokról.
Mikor érdemes EXW-t választani?
A gyakorlatban az EXW akkor lehet megfelelő, ha:
- Jól ismerjük a beszállítót, és régóta együtt dolgozunk. Bíznunk kell abban, hogy a megfelelő termékeket, megfelelő mennyiségben és sérülésmentesen csomagolja be. Ha hibás vagy sérült terméket kapunk, EXW esetén különösen nehéz bizonyítani a felelősséget: a fuvarozó az eladót, az eladó a szállítást hibáztatja, a bizonyítékok hiányában pedig végül valószínűleg mi viseljük a kárt. Ismeretlen beszállító akár úgy is dönthet, hogy nem vagyunk számára fontosak, és gyengébb vagy már sérült árut csomagol; ez nagy szlovén kereskedőkkel is előfordult már.
- Az EXW szerinti szállításra kapott saját ajánlatunk lényegesen kedvezőbb a beszállító által kínáltnál, és vállalni tudjuk a kockázatot. Hogy mekkora árkülönbségért éri meg ezt vállalni, az egyéni döntés, és függ a küldemény értékétől is. Gondold végig, mennyit ér az időd, amelyet az áru ügyintézésére fordítasz, és mennyit a hozzá kapcsolódó kockázat.
- Az EXW melletti döntés előtt mindenképpen kérj összehasonlítható DAP- vagy DDP-ajánlatot is. Vizsgáld meg, hogy egy szlovén szállítmányozóval – például a DHL Slovenia vállalattal – kedvezőbb-e megszervezni a szállítást, vagy jobb, ha a beszállító intézi azt egy kínai szolgáltatón keresztül. Az árkülönbség lehet egészen kicsi, de rendkívül nagy is.
Elsősorban tapasztalt importőröknek
- Ismerjük a vámkezelés menetét, rendelkezünk a termékre vonatkozó szükséges dokumentációval, és legalább nagyságrendileg tudjuk, mennyibe kerül a szállítás, a vámkezelés és az esetleges pótdíjak. A folyamatot gyakran egy szállítmányozó – például a DHL Slovenia – közreműködésével intézzük, amely képvisel bennünket a vámeljárásban. Mi biztosítjuk az áruszámlát, a fizetési bizonylatot, a termék típusától függően szükséges további iratokat, és a vámhoz érkezés előtt kitöltjük a szükséges nyilatkozatokat.
- Van megbízható, ismert szállítási partnerünk – például kapcsolattartónk a DHL Sloveniánál – és ismert beszállítónk. Ha gond van valamelyik oldalon, így legalább van kit megkeresni, és remélhetőleg a kár megtérítésére is van lehetőség. Tipikus problémák: kevesebb terméket kapunk, mint amennyit fizettünk; a küldemény térfogata vagy súlya eltér a beszállító előzetes adataitól; illetve az áru a szállítás során megsérül.
DAP feltétel
DAP – Delivered at Place (megnevezett helyre szállítva)
A DAP szerint az eladó köteles az árut a megállapodott helyre eljuttatni. A vevő viseli a lerakodás költségét és az ezzel kapcsolatos kockázatot. Az eladó a megjelölt helyszínig tartó szállítás költségeiért és kockázataiért felel, kivéve az importvámkezelést és a hozzá kapcsolódó terheket.
A DAP részletesen a következőket jelenti:
- Az eladó szervezi és fizeti a fuvarozást és a vállalt biztosítást, és a megjelölt helyre történő kiszállításig viseli a megfelelő kockázatokat.
- A vevő feladata a lerakodás, az importvámkezelés és az importtal kapcsolatos minden költség, beleértve az adókat és a vámokat.
- Az elvesztés vagy sérülés kockázata akkor száll át az eladóról a vevőre, amikor az áru a megállapodott helyen a vevő rendelkezésére áll.
Mikor érdemes DAP-t választani?
A gyakorlatban akkor használjuk a DAP feltételt, ha:
- A beszállító kedvezőbb szállítási feltételeket tud biztosítani, mint amelyeket mi magunk elérnénk.
- A beszállító jelzi, hogy az importországunkban nincs olyan ügynöke, aki elvégezné helyette a vámkezelést, ezért jobb, ha ezt mi szervezzük meg.
- Eléggé megbízunk a beszállítóban ahhoz, hogy valóban azt küldje, amit megrendeltünk, hiszen az importvámkezelés felelőssége így is ránk hárul. Az EXW-hez képest kisebb a kockázata annak, hogy nem azt kapjuk, amiért fizettünk, mert a végső átvétel előtt lehetőségünk van az árut gyorsan ellenőrizni, megszámolni, és az átvételi dokumentumon feltüntetni a hiányokat. Ez későbbi vita alapjául is szolgálhat olyan piactereken, mint az Alibaba, ha az eladó nem vállalja a felelősséget.
A DAP-t a gyakorlatban egyre ritkábban használják, mivel a külföldi beszállítók, ha maguk intézik a szállítást, sokszor saját kapcsolataikon és kedvezőbb költségű belépési országokon – például Magyarországon – keresztül importálnak az EU-ba, ott vámkezeltetik az árut, és onnan szállítják tovább a végső címre.
DAP-t gyakrabban választunk olyan beszállítókkal, amelyek egyébként nem az EU-val kereskednek, de nagy tapasztalatuk van a szállításban – például minden árujukat az Egyesült Államokba küldik –, és emiatt kedvezőbb fuvardíjaik vannak, mint nekünk.
DDP feltétel
DDP – Delivered Duty Paid (vámfizetéssel leszállítva)
A DDP az eladóra helyezi a legnagyobb felelősséget; a Kínával kereskedő európai vevők számára sokszor a „szent grál”. E feltétel szerint az eladó felel az áru vevői címre történő eljuttatásának minden költségéért és kockázatáért, beleértve az importvámkezelést, az adókat és a vámokat. A vevő fő feladata a megérkezett áru lerakodása.
A DDP részletesen a következőket jelenti:
- Az eladó megszervezi és fizeti a szállítást, a biztosítást, az exportvámkezelést és minden kapcsolódó költséget, beleértve az importvámkezelést, az adókat és a vámterheket.
- A szállítás közbeni kockázatokat az eladó viseli, és a kockázat akkor kerül át a vevőhöz, amikor az áru a megállapodott helyen készen áll a lerakodásra.
- A vevő felel a megjelölt célállomáson történő lerakodásért.
- A DDP-feltétellel megállapodott és kifizetett eladói árnak végső árnak kell lennie. Ha a szállítás, a vám vagy más költség miatt további kiadás merül fel, azt a megállapodás szerint az eladónak kell fedeznie.
Mikor érdemes DDP-t választani?
- A DDP-t gyakran azoknak a kezdő importőröknek javasolják, akik először rendelnek egy adott beszállítótól, vagy nincs tapasztalatuk a vámeljárásokkal. Ők azt szeretnék, hogy az áru minél gyorsabban, bonyodalmak nélkül megérkezzen a címükre, ezért hajlandók valamivel magasabb árat fizetni.
- Ezt a feltételt azok is választják, akik még nem rendelkeznek szlovéniai futár- vagy szállítmányozói megállapodásokkal, és nem szeretnének időt tölteni ajánlatkéréssel, egyeztetéssel és várakozással.
- A DDP azoknak is megfelelőnek tűnhet, akik számukra ismeretlen termékkategóriával kezdenek foglalkozni, és nem tudják pontosan, milyen dokumentumok szükségesek hozzá. Gyakran előfordul ugyanis, hogy a beszállító eleinte azt állítja, nincs szükség külön iratokra, a vámellenőrzéskor azonban mégis további dokumentációt kérnek. Ezt egyes beszállítók kihasználják, és nagyon magas összeget számítanak fel a hiányzó iratokért, mert tudják, hogy a kereskedő nélkülük nem tudja átvenni az árut, ezért szinte bármit megfizetne.
Bár a DDP a legdrágább feltétel, és első pillantásra problémamentes megoldásnak tűnik, az utóbbi időben ennél is jelentkeznek nehézségek. Ezeket az utolsó gyakori feltétel bemutatása után részletezzük.
FOB feltétel
FOB – Free on Board (hajó fedélzetén átadva)
A FOB kizárólag tengeri és belvízi fuvarozásnál alkalmazható. Az eladó feladata, hogy az árut a vevő által kijelölt hajó fedélzetére juttassa. Ettől a ponttól kezdve a vevő viseli a szállítással járó költségeket és kockázatokat.
A FOB részletesen a következőket jelenti:
- Az eladó az árut a vevő által megjelölt hajóra rakodja a megállapodott indulási kikötőben.
- Az eladó felel az exportvámkezelésért és az áru hajóra rakodásáig felmerülő költségekért.
- A vevő a hajóra rakodás pillanatától viseli a költségeket, a kockázatokat és az áru biztosításának megszervezését, beleértve a további fuvarozást és az importvámkezelést.
Mikor érdemes FOB-t választani?
- Ha a termékeidhez tengeri szállítást választasz, gyakran kapsz kedvező ajánlatot egy szlovén szállítmányozótól, de csak a kínai kikötőtől Koper kikötőjéig. Ez gondot jelent, ha a beszállító Kína belsejében működik, mert az árut előbb el kell juttatni a kikötőig, amivel a szlovén szolgáltató nem feltétlenül foglalkozik.
- A FOB bizonyos tekintetben a DAP-hoz hasonlít, de tengeri szállításnál alkalmazzuk: a beszállító intézi az exportvámkezelést, a terméket – rendszerint kedvező áron – a kikötőbe szállítja, és a hajóra rakja.
- A beszállítóban meg kell bíznunk annyira, hogy a termékeket időben előkészíti, és nem késik le a hajóról. A tengeri szállítást szervező ügynök megmondja a legkésőbbi rakodási határidőt; ez sokszor körülbelül egy héttel előzi meg a hajó indulását. A beszállítóval azt javasoljuk egyeztetni, hogy ne az utolsó napra időzítse a rakodást, mert az áru könnyen lekésheti a járatot.
- Fontos, hogy a szlovén szállítmányozóval a Koper kikötőjétől a saját címedig tartó szakaszt is megoldottad, vagy ezt magad is meg tudod szervezni.
A DDP-vel kapcsolatos probléma
Egy rejtett DDP-kockázat, amelyről senki sem beszélt
Egyes kínai beszállítók felismerték, hogy DDP-t főleg a kevésbé tapasztalt kereskedők választanak. Tapasztalatunk szerint ezért kialakult egy olyan gyakorlat is, amikor a beszállító felszámítja a DDP teljes árát, de a vállalt vámeljárást valójában nem végzi el, és az erre szánt összeget megtartja.
Hogyan lehetséges ez?
Őszintén szólva a vámeljárások ellenőrzésével foglalkozók sem mindig tudják pontosan, hogyan történhet meg. Ügyfeleinknél több hasonló eset fordult elő, egyszer pedig nálunk is. Ezek alapján a következő következtetésre jutottunk:
- Úgy tűnik, néhány nagyobb, találékony beszállítónak bizonyos európai helyeken olyan kapcsolatai lehetnek, amelyek révén a küldeményeik nagy méret vagy tömeg ellenére is szabályos importvámkezelés nélkül jutnak be az EU-ba.
- Azt észleltük, hogy az ilyen küldemények gyakran Magyarországon keresztül érkeztek. Feltételezésünk szerint a Kínából érkező repülőgép leszállása után a csomag adatait úgy módosíthatták, hogy téves feladó és téves feladási hely – Magyarország – szerepelt rajta. Lehetséges, hogy ez még a vám elé kerülés előtt történt, ezért a küldeményt magyar belföldi küldeménynek látszó áruként továbbengedték. Az sem kizárt, hogy a folyamat valamely résztvevője módosította az adatokat. Ezek az érintett esetekből levont következtetéseink, nem általánosan bizonyított állítások.
- A csomagokat ezután mindenféle vámokmány nélkül kézbesítették, pedig a címzett DDP-feltételért fizetett. Amikor az importdokumentációt kértük, a beszállítók nem adtak érdemi választ, és arra hivatkoztak, hogy csupán a többletköltség nélküli végső kiszállítást vállalták, annak módját ők döntik el. A kereskedő azonban így súlyos helyzetbe kerülhet: nem tudja igazolni az áru eredetét és szabályszerű importját, nehézségek támadhatnak a készletnyilvántartásban és az áruköltség elszámolásában. A cikk eredeti szlovén példájában ez odáig vezetett, hogy az áru jogszerű értékesítése a szükséges iratok hiányában gyakorlatilag lehetetlenné vált.
Hogyan előzheted meg ezt?
Mielőtt elfogadod a DDP-feltételt, világosan írd meg a beszállítónak, hogy az áru átvételekor megköveteled az EU-s importvám-árunyilatkozatot, és az árut az EU-ban szabályosan vámkezelni kell. Ne elégedj meg az olyan válaszokkal, hogy „minden rendelkezésre álló papírt mellékelünk”, vagy hogy „ebben az esetben nincs szükség vámárunyilatkozatra”. A beszállítók gyakran csak a saját feladatukra koncentrálnak, és nincsenek tisztában a vevő országában jelentkező következményekkel. Egyesek akár büszkék is arra, hogy kerülő utakon juttatják célba az árut.
Ha az Alibabán keresztül rendelsz, különösen ajánlott, hogy ez a követelmény kifejezetten a rendelésben („Order”) is szerepeljen. Így egy esetleges vitában később is bizonyítható, hogy az eladó vállalta az EU-s importvám-árunyilatkozat másolatának átadását.
Pontosan ez történt velem. Mit tehetek?
Kérj szakértői segítséget; például a Warehouse.si munkatársainak is leírhatod a problémát. A megfelelő iratok nélkül ne kezdd el értékesíteni az árut, mert utólagos vagy rendkívüli vámeljárásra lehet szükség. Szerencsés esetben az ellenőrzéshez elég egy mintadarabot bemutatni, nem kell minden raklapot visszaszállítani, főleg nagy mennyiség esetén. Ez azonban további költség, és az, hogy azt utólag érvényesítheted-e a beszállítón, a megállapodástól és a rendelés módjától függ. Ezt közösen át tudjuk nézni veled.
Ha mindez túl bonyolultnak tűnik, és nincs olyan megbízható embered Kínában, aki legalább a feladandó árut ellenőrizné, kezdetben érdemes szlovén szakértőkkel dolgoznod. Egy olyan fulfillment partner, mint a Warehouse.si, segíthet a kínai termékbeszerzésben, a szállításban, az importban és az áru ajtóig történő eljuttatásában. A nagyobb volumen miatt gyakran a termék és a fuvar ára is kedvezőbb lehet.
Természetesen ezek a lehetőségek elsősorban nagyobb megrendeléseknél érvényesülnek. Nem véletlen, hogy több új webáruház-tulajdonos arról számolt be: a Warehouse.si-n keresztüli importtal a terméken és a szállításon annyit takarított meg, hogy ebből fedezni tudta a szolgáltatás többletdíját is.
Damir Vidan, a OnlySales.si vezérigazgatója
Az aktuális importkövetelményekről a szlovén adó- és vámhatóság (FURS) és az EU hivatalos termékmegfelelőségi útmutatói is tájékoztatnak.